Ami körül vesz... A végtelen feketeség, ami szirupszerűen magába húz, a még mélyebb feketeség felé, hogy aztán akaratát rám kényszerítse, és beletaszítson az őrület tavába. Nem barlang, tó. Mert elsüllyedek benne. Lassan belefulladok a virtuális valóságba, pánikozva, boldogtalanul. Innen nincs kiút, itt egyedül vagyok. Körül ölel a végtelen sötétség, és én saját hangomat hallatva próbálom szüntetni a lélekölő semmit, ezt a monotonitást, de a hangomat elnyeli a semmi, itt már nincs ami visszaverje. Azt hittem jobb világba kerülök, úgy gondoltam, hogy minden ami bántott most köddé válik, de tévedtem. Itt minden olyan... mintha meg akarna ölni.
Ezek Lovely gondolatai. A mai napon a tömérdek angol lap kitöltése közben gondolkoztam el azon, hogy ő mit is érezhet... Nem tudom, hogy hogyan jutott az eszembe, de ha már leírtam szeressük xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése