CON

COOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOON Istenem de jó volt *-* Nincs semmi kedvem beszélni most róla, de cakelanden találtok ezt azt ha érdekel. Ott voltak csomóan ASzről, velük jól elvoltam, és Meeppel akkora baromságokat találtunk ki, hogy az már fájt xD Majd később még nyilatkozom.

Lovely

Ami körül vesz... A végtelen feketeség, ami szirupszerűen magába húz, a még mélyebb feketeség felé, hogy aztán akaratát rám kényszerítse, és beletaszítson az őrület tavába. Nem barlang, tó. Mert elsüllyedek benne. Lassan belefulladok a virtuális valóságba, pánikozva, boldogtalanul. Innen nincs kiút, itt egyedül vagyok. Körül ölel a végtelen sötétség, és én saját hangomat hallatva próbálom szüntetni a lélekölő semmit, ezt a monotonitást, de a hangomat elnyeli a semmi, itt már nincs ami visszaverje. Azt hittem jobb világba kerülök, úgy gondoltam, hogy minden ami bántott most köddé válik, de tévedtem. Itt minden olyan... mintha meg akarna ölni.

Ezek Lovely gondolatai. A mai napon a tömérdek angol lap kitöltése közben gondolkoztam el azon, hogy ő mit is érezhet... Nem tudom, hogy hogyan jutott az eszembe, de ha már leírtam szeressük xD

Én?

~
Üdv nálam!
Szívesen látlak-e?
Nem, nem igazán. De ha már itt vagy akkor el csak nem küldelek! Na mire vársz, gyere be mielőtt még megfáznál.
Hogy kell-e félned? Nem, nem muszáj. Nem biztos, hogy bántalak. Azért itt ez a sisak, látod? Vedd fel kérlek, a saját érdekedben.
Azt mondod nem vagyok vendég szerető?
Lehet... Minden esetre örülj, hogy a baltám nem a te, hanem az előtted érkező fején tört darabokra. A következőt holnap hozzák, tehát gondolom nem alszol nálam.
Kérsz egy csésze teát? Én nagyon szeretek teázni, mindig teázom.
Mi, hogy úgy gondolod megmérgezem? Nem, az nem az én stílusom. Tessék, idd csak meg.
Ízlik? Igen, én is szeretem, ez narancsos zöld tea. Ez az egyik kedvencem. Ha szeretnéd főzök gránát almásat is.
Hogy mi ez a kellemes illat? Ez füstölő. Tegnap mézes volt, ma fahéjas, és vaníliás párologtató olaj. Tessék itt egy szelet eper torta, én sütöttem. Igen, nagyon finom, én is szeretem. Ha szeretnél jobban megismerni csak szólj, nem harapok akkorát. Vagy ha harapok akkor sem biztos, hogy beléd.

Azt akarod, hogy most részletesen mutatkozzak be? Mondjam el ki vagyok én?

Mondd el te, hogy ki vagyok én, mert én sem tudom jobban.

Hogy miben és kiben hiszek?

Hát magamban. Ez a legjobb választás.

Igen, szeretek rajzolni, és az a nagy kupac ott az én rajzaimból áll. Vannak álmaim, de neked is vannak álmaid, tehát ez nem újdonság. Nem, nem mondom el őket. Minek mondjam, mit kezdenél te velük? Megennéd őket vacsorára? Hmm... nem rossz ötlet.

Na nem kell tőlem így félni, ha nincs rá okom nem bántalak sehogyan sem, de te se tedd azt.

Nem hinném, hogy olyan vagyok, mint ahogy most a gondolataidban élek, de nem fogom törni magam azért hogy jobb színben tűnjek fel előtted. Annyi barátom van már így is, kicsit talán túl is vállaltam magam, tehát ne hidd hogy epekedni fogok a figyelmed után, ha úgy döntesz nem vagy hajlandó szóba állni velem.

De azért téged is szeríí ~ ^^ Bizonyos határokon belül.

Mikor kimész ne felejtsd el becsukni az ajtót, kihűl a szoba ~

Örültem neked ^^

Újjonan született bemutatkozásom, enyhén a lélektükröm, kihagyva belőle az ökörségeimet, benne felejtve a 100% darkozásomat és pesszimizmusomat xD

Florent~

Lehunyt pillákkal ezúttal a magas és a mély hangokat keverem össze. Mint a méz amit belecsorgatnak a tejbe... Vagy ahogy a forró láva körülöleli a kristály poharakat. Mintha a világ szólna hozzám, és én próbálnék válaszolni. Sírok... ez már biztos. Érzem a könnycseppet végiggurulni az arcomon, és hallom ahogy a zongora minden dallamával fájdalmasan zokog. Pont mint én. Talán a zongora is én vagyok? Adtam neki lelket... az én lelkemet adtam neki. A nyugalom, és a gyönyörű hangok keresztül úsznak a szobán, és én kellemesen, lágyan fuldoklom bennük. Olyan szép így! Olyan jó így...

Hirtelen megérzem a bilincset, ami a fájdalmas valósághoz láncol, még pedig olyan formában, hogy gazdám ujjai a tarkómat cirógatják. Megtorpanok a játékban, és hirtelen elfog valami rossz érzés.
- Folytasd! - duruzsolja kellemes, mély hangján, amitől a hideg is kiráz, de nem merek tiltakozni. Túlságosan vágyom a zenére, és még bőven a hatása alatt vagyok. Már el is képzeltem a rövid megfilmesített élettörténetem címét: Florent, a dallam függő. Remegő ujjakkal, rettegve a jövőtől folytatom, miközben ő tovább cirógat. Végül kezei vállaimon pihennek meg, és leheletét érzem a bőrömön. A játékra való koncentrálás nehezen megy, de még mindig tökéletes a harmónia. Megérzem, ahogy ajkai a nyakamra tapadnak, és kikerekedett szemekkel, reszketve próbálok zongorázni, de hamisan cseng az egész. A zongora figyelmeztet, hogy ne próbáljak hazudni magamnak, és adjak utat a pániknak.
- Fiore Mia – susogja halkan a gyönyörű szavakat, és megint megborzongok. Olyan lágy a hangja... lehet, hogy... hogy szeretem amit most éppen csinál? Nem! Az lehetetlen. A játék immár borzalmasan cseng kritikus füleimnek, de szerencsémre hamar véget ér. Megkönnyebbülten menekülnék el, de ekkor éles fájdalom hasít a nyakamba, és visszaszívok minden pozitív gondolatot amit róla alkottam. Me...megharaott? Tényleg megharapott? De hisz akkor... akkor ez... ő... Érzem ahogy vérem folyni kezd, és levegőt is elfelejtek venni. A dallamokat akarom! Ellopták a dallamokat, és most ez a vérfagyasztó csend és a fájdalom ami jól esik... ezek maradtak! A dallamokat akarom, adják vissza a dallamokat!

Hirtelen felhajol, és köpködni kezdi a véremet. Félek tőle! Nagyon... Ábrázata elkomorul, és úgy néz rám, mint aki meg akar ölni.
- Vá...vámpír – hebegem szinte már sírva, de tartom magam. Arca lassan dühösről komorra vált, és rám néz.
- Igen… Te pedig… egy Sangue D'argento… - mondja határozottan, és rossz kedvűen. Mi?! Ez egy idióta... én nem... nem, kizárt, hogy ezüst vérű legyek. Tágra nyílt szemekkel emelem el kezeimet a nyakamtól, és a csillámló vért a holdfénybe tartom.
- Ne...nem ez nem lehet... én nem... - motyogom immár zokogva, és az ezüst színű könnyek patakokban folynak le az arcomról, miközben szorosan összezárom a szemeimet, és görcsösen összeszorítom a kezemet, amin az ezüst színű vér csordogál, mintha ezzel eltüntethetném a valóságot. - Hazudsz... - suttogom keservesen és megalázottan. - Te hazudsz... Anya elmondta volna... anya nem hazudna. Maga hazudik! Senteur!

Egy ideig csak csöndben mered rám, hiszen érzem a pillantását, majd közelebb lép, és fél kezét felületesen a vállamra helyezi.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Látod... csak nem akarod beismerni.
- De... nem lehet... - zokogok tovább, de tudom, hogy igaza van. A következő pillanatban már őt ölelem, mint utolsó mentsvárat, és hozzábújva zokogok tovább. Mindenki hazudott. Csak ő nem. Ő viszont eltol magától, és semmi érzelemről nem tanúskodik tökéletes arca.
- Ezt ne. - mondja határozottan, mire én végleg összetörök. A földre roskadva temetem arcomat a tenyerembe. Nem az igazság fáj, hanem az a sok hazugság... Nagyon fáj. Várnám, hogy csináljon valamit, megnyugtasson vagy mondjon valamit, de nem teszi. Egyszerűen megfordul, és teljes nyugalomban kivonul a nagy igazság színhelyéről. Ezt nem hiszem el! Nem őt, sejtettem hogy ilyen, hanem azt, hogy képes voltam magam egy másik élőlény előtt így lealázni. Soha nem sírtam még, és most valahogy ez kijött. Lassan abbahagyom, és feltápászkodom, hogy ismét a zongora elé üljek. Valami vidámat próbálok játszani, de a hangok egymásba ütköznek, és millió szilánkra törnek szét, ezért abba is hagyom, és homlokomat a zongorához támasztom. Miért... kellett mindenkinek hazudnia? Miért nem tudtam, hogy láteznek... vámpírok?

Ezekkel a gondolatokkal ringatom magam álmatlan álomba, hogy reggel mikor felkelek jót nevessen az egészen, és rájöjjek, hogy én még mindig anyával vagyok. Azok az évek... sosem térnek vissza. A szenvedés rám talált, és most ő írja a kottákat amiket én eljátszom. Félek az élettől, de ígérem, soha többé nem sírok. Soha nem engedem meg, hogy más lássa amit érzek. Soha.

Patkányka

                                    Az évszázad másik képe X3 Eper és patkányka, de gyönyörű.

Az évszázad képe

Ez olyan nagyon gyönyörű, hogy felkellet ide tennem. Eszméletlen, hogy milyen helyes ezzel a lepkével.

Beginning

A miért kérdésre az egyszerű és kézenfekvő válasz a csak szócska lesz. Pl.: Miért csinált egy ilyen barom blogot? Csak. Na, ez volt a szemléltetés xD Az a jópofa, hogy egyenlőre fogalmam sincs arról, hogy miről szóljon ez az egész, annyi biztos, hogy ÉN sokat fogok szerepelni benne, míg TE teljes mértékben el leszel hanyagolva. xD Na jó, azért van pár tippem, de nem igazán sok. 

Én inkább a kevésbé felkapott dolgokra hajtok, így biztos, hogy szó lesz a Death Note különkiadásról, és az új Naruto mozifilmről. Utána még Linkin Park, Versailles, 30 second to mars, esetleg Ayabie vagy Maximum the hormone...

Aztán, amiben nagyon otthon vagyok: Japán stílusirányzatok és öltözködés. :P Aztán a bishik, mert az egy kihagyhatatlan téma, és a plüss nyulak lesznek előrángatva, és végül kitálalom világuralmi terveimet XD

Kellemes szórakozást kívánok a továbbiakban, és elnézést kérek emiatt az elcsépelt bejegyzés miatt! (: